2 Samuel 18
1 And David numbered the people who were with him, and set captains of thousands and captains of hundreds over them.
Megszámlálá pedig Dávid a népet, a mely vele vala, s ezredeseket és századosokat rendele föléjök.
2 And David sent forth the people, a third part under the hand of Joab, and a third part under the hand of Abishai the son of Zeruiah, Joab's brother, and a third part under the hand of Ittai the Gittite. And the king said to the people, I will surely go forth with you myself also.
És hagyá Dávid a népnek harmadrészét Joáb keze alatt, és harmadrészét Séruja fiának, Abisainak, Joáb atyjafiának keze alatt, harmadrészét pedig bízá a Gitteus Ittai kezére. És monda a népnek a király: Bizony én magam is elmegyek veletek.
3 But the people said, Thou shall not go forth. For if we flee away, they will not care for us, neither if half of us die, will they care for us, but thou are worth ten thousand of us. Therefore now it is better that thou be ready to help us out of the city.
De a nép monda: Ne jőjj; mert ha netalán mi megfutamodunk is, velünk nem gondolnak, és ha felerészben meghalunk is, velünk semmit sem gondolnak; de te teszesz anynyit, mint mi tízezeren: jobb azért, hogy te a városból légy nékünk segítségül.
4 And the king said to them, What seems best to you I will do. And the king stood by the gate-side, and all the people went out by hundreds and by thousands.
Monda azért nékik a király: A mi néktek jónak tetszik, én azt mívelem. Megálla azért a király a kapuban, és az egész sereg megy vala ki százanként és ezerenként.
5 And the king commanded Joab and Abishai and Ittai, saying, Deal gently for my sake with the young man, even with Absalom. And all the people heard when the king gave all the captains charge concerning Absalom.
Parancsola pedig a király Joábnak, Abisainak és Ittainak, mondván: Az én fiammal, Absolonnal én érettem kiméletesen bánjatok; hallá pedig ezt mind az egész had, mikor a király mindenik vezérnek parancsola Absolon felől.
6 So the people went out into the field against Israel, and the battle was in the forest of Ephraim.
Kiméne azért a nép a mezőre, az Izráel ellenébe, és megütközének az Efraim erdejénél.
7 And the people of Israel were smitten there before the servants of David, and there was a great slaughter there that day of twenty thousand men.
És megvereték ott az Izráel népe a Dávid szolgái által, és nagy veszteség volt ott azon a napon, mintegy húszezer emberé.
8 For the battle was there spread over the face of all the country, and the forest devoured more people that day than the sword devoured.
És kiterjedt a harcz az egész vidékre, és a nép közül sokkal többet emészte meg az erdő, mint a fegyver azon a napon.
9 And Absalom chanced to meet the servants of David. And Absalom was riding upon his mule, and the mule went under the thick boughs of a great oak, and his head caught hold of the oak. And he was taken up between sky and earth, and the mule that was under him went on.
És találkozék Absolon Dávid szolgáival; Absolon pedig egy öszvéren ül vala. És beméne az öszvér a nagy cserfák sürű ágai alá, hol fennakadt fejénél fogva egy cserfán, függvén az ég és föld között, az öszvér pedig elszaladt alóla.
10 And a certain man saw it, and told Joab, and said, Behold, I saw Absalom hanging in an oak.
Kit mikor egy ember meglátott, hírül adá Joábnak, és monda: Ímé, láttam Absolont egy cserfán függeni.
11 And Joab said to the man who told him, and, behold, thou saw it, and why did thou not smite him there to the ground? And I would have given thee ten pieces of silver, and a belt.
Monda pedig Joáb az embernek, a ki megmondotta vala néki: Ímé láttad, és miért nem ütötted le ott őt a földre? Az én dolgom lett volna azután, hogy megajándékozzalak tíz ezüst siklussal és egy övvel.
12 And the man said to Joab, Though I should receive a thousand pieces of silver in my hand, yet I would not put forth my hand against the king's son, for in our hearing the king charged thee and Abishai and Ittai, saying, Beware that none touch the young man Absalom.
Monda az ember Joábnak: Ha mindjárt ezer ezüstpénzt adnál is kezembe, nem ölném meg a király fiát; mert a mi fülünk hallására parancsolá a király néked, Abisainak és Ittainak, ezt mondván: Kiméljétek, bárki legyen, az ifjút, Absolont.
13 Otherwise if I had dealt falsely against his life (and there is no matter hid from the king), then thou thyself would have set thyself against me.
Vagy ha orozva törtem volna életére – mivel a király előtt semmi sem marad titokban – magad is ellenem támadtál volna.
14 Then Joab said, I will not delay thus with thee. And he took three darts in his hand, and thrust them through the heart of Absalom while he was yet alive in the midst of the oak.
Monda azért Joáb: Nem akarok előtted késedelmezni; és vőn három nyilat kezébe és Absolonnak szívébe lövé, minthogy még élt a cserfán.
15 And ten young men who bore Joab's armor encompassed about and smote Absalom, and killed him.
Körülfogák akkor a Joáb fegyverhordozó szolgái tízen, és általverék Absolont, és megölék őt.
16 And Joab blew the trumpet, and the people returned from pursuing after Israel, for Joab held back the people.
Megfúvatá azután a trombitát Joáb, és megtére a nép Izráelnek űzéséből, mert kimélni akará Joáb a népet.
17 And they took Absalom, and cast him into the great pit in the forest, and raised over him a very great heap of stones. And all Israel fled every man to his tent.
Absolont pedig felvevék, és veték őt az erdőn egy nagy verembe, és igen nagy rakás követ hányának reá. És az egész Izráel elmeneküle, kiki az ő sátorába.
18 Now Absalom in his lifetime had taken and reared up for himself the pillar which is in the king's valley, for he said, I have no son to keep my name in remembrance. And he called the pillar after his own name, and it is called Absalom's monument to this day.
Absolon pedig vett és még életében emelt magának emlékoszlopot, a mely a király völgyében van. Mert ezt mondja vala: Nincsen nékem oly fiam, a kin az én nevemnek emlékezete maradhatna; azért az oszlopot a maga nevére nevezé; és az Absolon oszlopának hívattatik mind e mai napig.
19 Then Ahimaaz the son of Zadok said, Let me now run, and bear the king news, how that Jehovah has avenged him of his enemies.
Monda pedig Akhimás, Sádók fia: Majd elfutok, és megmondom a királynak, hogy megszabadította őt az Úr az ő ellenségeinek kezéből.
20 And Joab said to him, Thou shall not be the bearer of news this day, but thou shall bear news another day. But this day thou shall bear no news, because the king's son is dead.
És monda néki Joáb: Ne légy ma hírmondó, hanem holnap mondd meg a hírt, ma pedig ne mondd meg; mivelhogy a király fia meghalt.
21 Then Joab said to the Cushite, Go, tell the king what thou have seen. And the Cushite bowed himself to Joab, and ran.
Monda azonközben Joáb Kúsinak: Eredj el, mondd meg a királynak, a mit láttál; és meghajtá magát Kúsi Joáb előtt, és elszaladt.
22 Then Ahimaaz the son of Zadok said yet again to Joab, But come what may, let me, I pray thee, also run after the Cushite. And Joab said, Why will thou run, my son, seeing that thou will have no reward for the news?
És szóla ismét Akhimás, Sádók fia, és monda Joábnak: Bármint legyen, hadd fussak el én is Kúsi után! Monda Joáb: Miért futnál fiam; nem néked való ez a hírmondás?!
23 But come what may, he said, I will run. And he said to him, Run. Then Ahimaaz ran by the way of the Plain, and outran the Cushite.
Bármint legyen, hadd fussak el mégis! Ő pedig monda néki: Ám fuss el. Elfuta azért Akhimás a síkon való úton, és megelőzé Kúsit.
24 Now David was sitting between the two gates. And the watchman went up to the roof of the gate to the wall, and lifted up his eyes, and looked, and, behold, a man running alone.
Dávid pedig ül vala a két kapu között, és az őrálló felméne a kapu tetejére, a kőfalra, és felemelvén szemeit, látá, hogy egy ember igen fut egyedül.
25 And the watchman cried, and told the king. And the king said, If he is alone, there is news in his mouth. And he came apace, and drew near.
Kiálta azért az őrálló, és megmondá a királynak, és monda a király: Ha egyedül jő, hír van az ő szájában. Amaz pedig mind közelebb jöve.
26 And the watchman saw another man running. And the watchman called to the porter, and said, Behold, another man running alone. And the king said, He also brings news.
Látá pedig az őrálló, hogy másik ember is fut, és lekiálta az őrálló a kapunállónak, mondván: Ímé más ember is fut egyedül. Akkor monda a király: Az is hírmondó.
27 And the watchman said, I think the running of the foremost is like the running of Ahimaaz the son of Zadok. And the king said, He is a good man, and comes with good news.
Monda ismét az őrálló: A mint látom, az elsőnek olyan a futása, mint Akhimásnak, a Sádók fiának; és monda a király: Jó ember az, és jó hírrel jő.
28 And Ahimaaz called, and said to the king, All is well. And he bowed himself before the king with his face to the earth, and said, Blessed be Jehovah thy God, who has delivered up the men who lifted up their hand against my lord the king.
Kiáltván azért Akhimás, monda a királynak: Békesség! És meghajtá magát arczczal a földre a király előtt, és monda: Áldott az Úr a te Istened, ki kezedbe adta az embereket, kik felemelték kezeiket az én uram ellen, a király ellen.
29 And the king said, Is it well with the young man Absalom? And Ahimaaz answered, When Joab sent the king's servant, even me thy servant, I saw a great tumult, but I knew not what it was.
Monda akkor a király: Hogy van Absolon fiam? Felele Akhimás: Látám a nagy sereglést, mikor elküldé Joáb a király szolgáját és a te szolgádat; de nem tudom, mi történt.
30 And the king said, Turn aside, and stand here. And he turned aside, and stood still.
És monda a király: Eredj tova, és állj meg ott; félreméne azért, és megálla ott.
31 And, behold, the Cushite came. And the Cushite said, News for my lord the king, for Jehovah has avenged thee this day of all those who rose up against thee.
E közben Kúsi is megérkezett, és monda Kúsi: Ezt izenik a királynak, az én uramnak, hogy az Úr megszabadított ma téged mindeneknek kezéből, a kik ellened támadtak volt.
32 And the king said to the Cushite, Is it well with the young man Absalom? And the Cushite answered, The enemies of my lord the king, and all who rise up against thee to do thee hurt, be as that young man is.
Monda a király Kúsinak: Hogy van Absolon fiam? Felele Kúsi: Úgy legyenek az én uramnak, a királynak minden ellenségei, és valakik te ellened gonoszul feltámadnak, mint a te fiad.
33 And the king was much moved, and went up to the chamber over the gate, and wept. And as he went, thus he said, O my son Absalom, my son, my son Absalom! Would I had died for thee, O Absalom, my son, my son!
És megháborodék a király, és felméne a kapu felett való házba, és síra, és ezt mondja vala mentében: Szerelmes fiam, Absolon! édes fiam, édes fiam, Absolon! bár én haltam volna meg te helyetted, Absolon, édes fiam, szerelmes fiam!
