Psalmen 22
1 Voor muziekbegeleiding; wijze: De hinde van de dageraad. Een psalm van David. Mijn God, mijn God, zie op mij neer; Waarom hebt Gij mij verlaten? Waarom houdt Gij U ver van mijn hulp, Ver van mijn jammerklachten, mijn God?
A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
2 Ik roep overdag, Gij antwoordt niet; Des nachts, maar ik vind geen rust.
Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
3 Toch troont Gij in het heiligdom, Gij, Israëls hoop!
Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
4 Op U hebben onze vaderen vertrouwd, Op U zich verlaten, Gij hebt ze verlost;
te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
5 Tot U geroepen, ze werden gered, Op U gerekend, ze zijn niet beschaamd.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 Doch ik ben maar een worm en geen mens, Door de wereld bespot, veracht door het volk;
De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
7 Al die mij zien, lachen mij uit, Grijnzen, en schudden meewarig het hoofd:
Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
8 "Hij heeft op Jahweh vertrouwd. Laat Die hem nu helpen, En hem verlossen, wanneer Hij hem liefheeft!"
Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
9 Ja, Gij zijt het, die mij uit de schoot hebt genomen, Die mij veilig deedt rusten aan de borst mijner moeder;
Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
10 Bij mijn geboorte werd ik op uw knieën gelegd, Gij zijt mijn God van de moederschoot af.
te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
11 Blijf dus niet verre van mij, Want de nood is nabij, en er is niemand die helpt!
Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
12 Bonkige stieren staan om mij heen, Buffels van Basjan omsingelen mij;
Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
13 Ze sperren hun muil naar mij open Als verscheurende, brullende leeuwen.
fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
14 Als water ben ik uitgegoten, Al mijn beenderen zijn ontwricht; Mijn hart is als was, Smelt weg in mijn borst.
Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
15 Mijn keel is droog als een scherf, Mijn tong kleeft aan mijn gehemelte vast; En in het stof van de dood Strekt Gij mij neer.
Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
16 Dan komen honden om mij heen, Een bende boosdoeners houdt mij omlegerd; Ze doorboren mijn handen en voeten,
Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
17 Al mijn beenderen kan ik tellen. Ze werpen begerige blikken, En gluren mij aan;
megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
18 Verdelen mijn kleren onder elkander, En loten om mijn gewaad.
Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
19 O Jahweh, blijf toch niet in de verte; Mijn Sterkte, snel mij te hulp!
Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
20 Bescherm mijn leven tegen het zwaard, Het enige, dat mij nog rest, tegen de honden;
Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
21 Red mij uit de muil van den leeuw, Mij arme, van de hoornen der buffels.
Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
22 Dan zal ik uw Naam aan mijn broeders verkonden, In de kring der gemeente U prijzen:
Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
23 "Looft Jahweh, gij die Hem vreest, Heel Jakobs geslacht; Brengt Hem ere en siddert voor Hem, Alle kinderen van Israël!"
Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
24 "Want nimmer heeft Hij versmaad of veracht De ellende van den verdrukte; Zijn aanschijn voor hem niet verborgen, Maar hem verhoord, als hij Hem riep!"
Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
25 Dit zal mijn danklied voor U zijn In de grote gemeente! Dan zal ik ook mijn belofte vervullen Aan hen, die Hem vrezen:
Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
26 De armen zullen eten, En worden verzadigd; Die Jahweh zoeken, zullen Hem loven. En hun hart zal eeuwig worden verkwikt.
Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
27 Alle grenzen der aarde zullen het gedenken, En zich tot Jahweh bekeren, Alle stammen der heidenen Hem aanbidden!
Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
28 Want Jahweh komt het koningschap toe, Hij is de Heerser der volken;
Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
29 Hem alleen moeten huldigen alle machten der aarde! Dan buigen zich ook voor Hem neer, die in het stof zijn gezonken, En geen leven meer hebben.
Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
30 Dan zal ook mijn zaad Hem dienen, En van den Heer gaan vertellen aan het volgend geslacht,
Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
31 Zijn goedheid verhalen aan het volk, dat nog geboren moet worden: Dat het Jahweh was, die het volbracht!
jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
