Job 8
1 Nu nam Bildad van Sjóeach het woord, en sprak:
Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:
2 Hoe lang nog gaat ge zó voort, En zullen uw woorden als een stormwind loeien?
Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?
3 Zou God het recht soms verkrachten, De Almachtige de gerechtigheid schenden:
Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?
4 Wanneer uw kinderen tegen Hem hebben gezondigd, Dan heeft Hij hun slechts hun misdaad vergolden!
Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.
5 Maar als gij uw toevlucht neemt tot God, En rein en oprecht tot den Almachtige smeekt:
De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz;
6 Dan zal Hij van stonde af over u waken, En schenkt Hij u weer een rechtschapen gezin;
Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.
7 Dan schijnt uw vroeger lot slechts gering, Wordt ver door uw nieuwe staat overtroffen.
És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.
8 Ja, vraag het maar aan het voorgeslacht Geef acht op de bevinding van hun vaderen!
Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!
9 Want wij zijn van gisteren, en weten niets, Ons leven op aarde is enkel een schaduw;
Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.
10 Maar zij zullen u leren, het u vertellen, En woorden spreken uit hun hart:
Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!
11 Schiet het riet op buiten het moeras, Groeien de biezen buiten het water?
Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?
12 Het wordt afgesneden, terwijl het nog bloeit, En verdort vóór ieder ander gewas:
Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.
13 Zo vergaat het allen, die God vergeten, Wordt de hoop van de bozen te schande!
Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész.
14 Een herfstdraad is zijn vertrouwen, Zijn toeverlaat een spinneweb;
Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.
15 Hij steunt op zijn web, maar dit houdt het niet uit, Hij grijpt het vast, maar het houdt geen stand.
Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.
16 Vol sappen staat hij in de zon, Zijn ranken verspreiden zich over zijn hof;
Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén.
17 Zijn wortels kronkelen zich over het grint, En tussen de stenen grijpt hij zich vast.
Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.
18 Maar rukt men hem weg van zijn plaats, Dan verloochent ze hem: ik heb u nooit gezien!
Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!
19 Zo vergaat zijn leven door de mot Uit het stof ervan schieten anderen op.
Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.
20 Neen, God verwerpt den brave niet, En reikt den boze geen hand.
Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.
21 Nog wordt uw mond met lachen vervuld, En uw lippen met jubel;
Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.
22 Maar uw haters worden met schande bedekt, De tent der bozen verdwijnt!
Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.
