Salme 69
1 Til Sangmesteren; til „Lillierne‟; af David.
A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
2 Gud frels mig; thi Vandene ere komne indtil Sjælen.
Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
3 Jeg er sunken i Dybets Dynd, hvor man ej kan fæste Fod; jeg er kommen i Vandenes Dyb, og Strømmen overskyller mig.
Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
4 Jeg er bleven træt af det, jeg har raabt, min Strube er hæs; mine Øjne ere fortærede, idet jeg venter paa min Gud.
Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
5 Flere end Haar paa mit Hoved ere de, som hade mig uden Aarsag; mægtige ere de, som søge at udrydde mig, mine Fjender uden Skel; jeg maa gengive det, jeg ikke har røvet.
Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
6 Gud! du ved min Daarlighed, og min Skyld er ikke dulgt for dig.
Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
7 Lad ikke dem, som bie efter dig, Herre, Herre Zebaoth! beskæmmes ved mig; lad ikke dem, som søge dig, Israels Gud, blive forhaanede ved mig.
Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
8 Thi jeg bærer Forhaanelse for din Skyld; Skændsel har skjult mit Ansigt.
elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
9 Jeg er bleven fremmed for mine Brødre og en Udlænding for min Moders Børn.
Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
10 Thi Nidkærhed for dit Hus har fortæret mig, og deres Forhaanelser, som dig forhaane, ere faldne paa mig.
Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
11 Og jeg græd min Sjæl ud under Faste; men det blev mig til Forhaanelser.
öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
12 Og jeg brugte Sæk til mit Klædebon, og jeg blev dem til et Ordsprog.
Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
13 De, som sidde i Porten, snakke om mig, og de, som drikke stærk Drik, synge Viser om mig.
De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
14 Men jeg henflyr med min Bøn til dig, Herre! i Naadens Tid, o Gud! efter din megen Miskundhed: Bønhør mig for din Frelses Sandheds Skyld!
Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
15 Frels mig af Dyndet, at jeg ikke synker; lad mig frelses fra mine Avindsmænd og fra Vandenes Dyb!
Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
16 Lad Vandstrømmene ikke overskylle mig, ej heller Dybet sluge mig; lad og I ikke Hulen lukke sin Mund over mig!
Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
17 Bønhør mig, Herre! thi din Miskundhed er god; vend dit Ansigt til mig efter din store Barmhjertighed!
S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
18 Og skjul ikke dit Ansigt for din Tjener; thi jeg er angest, skynd dig, bønhør mig!
Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
19 Hold dig nær til min Sjæl, genløs den, udfri mig for mine Fjenders Skyld!
Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
20 Du kender min Forhaanelse og min Skam og min Skændsel; alle mine Modstandere ere aabenbare for dig.
Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
21 Forhaanelse har brudt mit Hjerte, og jeg blev svag; og jeg ventede paa Medynk, men der var ingen, og paa Trøstere; men jeg fandt ikke nogen.
Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
22 Og de gave mig Galde at æde og Eddike at drikke i min Tørst.
Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
23 Deres Bord blive foran dem til en Strikke og til en Snare, naar de ere trygge.
Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
24 Lad deres Øjne formørkes, at de ikke se, og lad deres Lænder altid rave!
Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
25 Udøs din Harme over dem, og lad din brændende Vrede gribe dem!
Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
26 Deres Bolig vorde øde; ingen være, som bor i deres Telte.
Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
27 Thi de forfølge den, som du har slaget, og de fortælle om deres Pine, som du har saaret.
Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
28 Læg Skyld til deres Skyld, og lad dem ikke komme til din Retfærdighed!
Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
29 Lad dem udslettes af de levendes Bog, og lad dem ikke opskrives med de retfærdige!
Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
30 Dog, jeg er elendig og har Smerte; Gud! lad din Frelse ophøje mig.
Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
31 Jeg vil love Guds Navn med Sang, og jeg vil storlig ære ham med Taksigelse.
az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
32 Og det skal bedre behage Herren end en ung Okse med Horn og Klove.
Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
33 De sagtmodige have set det, de skulle glæde sig; I, som søge Gud — og eders Hjerte leve op!
Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
34 Thi Herren hører de fattige og foragter ikke sin bundne.
Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:
35 Himmel og Jord skulle love ham, Havet og alt det, som vrimler derudi!
mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
36 Thi Gud skal frelse Zion og bygge Judas Stæder, og man skal bo der og eje det. Og hans Tjeneres Sæd skal arve det, og de, som elskede hans Navn, skulle bo derudi.
és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.
