Salme 50
1 En Psalme af Asaf. Den Almægtige, Gud Herren har talt og kaldet ad Jorden, fra Solens Opgang indtil dens Nedgang.
Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2 Fra Zion, Skønhedens Krone, aabenbarede Gud sig herligt.
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3 Vor Gud skal komme og ikke tie; en Ild for hans Ansigt skal fortære, og omkring ham stormer det saare.
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4 Han kalder ad Himmelen oventil og ad Jorden for at dømme sit Folk.
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5 „Samler mig mine hellige, som have sluttet Pagt med mig ved Offer‟.
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6 Og Himlene kundgjorde hans Retfærdighed; thi Gud, han er Dommer. (Sela)
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
7 Hør, mit Folk, og jeg vil tale; Israel! og jeg vil vidne imod dig; jeg er Gud, din Gud.
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8 Jeg vil ikke gaa i Rette med dig for dine Slagtofre og for dine Brændofre, som ere altid for mig.
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9 Jeg vil ikke tage en Okse af dit Hus, ej heller Bukke af dine Stalde.
De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10 Thi alle Dyrene i Skoven høre mig til, Dyrene paa Bjergene i Tusindtal.
Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11 Jeg kender alle Fuglene paa Bjergene, og hvad der vrimler paa Marken, er hos mig.
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12 Dersom jeg hungrede, vilde jeg ikke sige dig det; thi Jorderige hører mig til og dets Fylde.
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13 Skulde jeg vel æde Oksers Kød eller drikke Bukkes Blod?
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14 Offer Gud Taksigelse og betal den Højeste dine Løfter!
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15 Og kald paa mig paa Nødens Dag; jeg vil udfri dig, og du skal ære mig.
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16 Men til den ugudelige siger Gud: Hvad kommer det dig ved at tale om mine Skikke og at tage min Pagt i din Mund,
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17 da du dog hader Tugt og kaster mine Ord bag dig?
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18 Dersom du ser en Tyv, da er du Ven med ham, og med Horkarle er din Del.
Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19 Du skikker din Mund til ondt, og med din Tunge digter du Svig.
A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20 Du sidder og taler imod din Broder, du sætter Klik paa din Moders Søn.
Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21 Disse Ting har du gjort, og jeg har tiet; du har tænkt, at jeg vel var som du; men jeg vil straffe dig og stille det frem for dine Øjne.
Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22 Forstaar dog dette, I, som have glemt Gud! at jeg ikke skal rive bort, og der ingen er, som frier.
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23 Den, som ofrer Taksigelse, han ærer mig, og den, som agter paa Vejen, ham vil jeg lade se Guds Frelse.
A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
