Salme 102
1 En elendigs Bøn, naar han forsmægter og udøser sin Klage for Herrens Ansigt.
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Herre! hør min Bøn og lad mit Raab komme til dig.
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 Skjul ikke dit Ansigt for mig paa den Dag, jeg er i Angest; bøj dit Øre til mig; paa den Dag jeg paakalder, skynd dig og bønhør mig!
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 Thi mine Dage ere gaaede op i Røg, og mine Ben ere brændte som et Brandsted.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 Mit Hjerte er rammet og tørret som en Urt; thi jeg har glemt at æde mit Brød.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 Formedelst mine Klageraab hænge mine Ben ved mit Kød.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 Jeg er bleven lig en Rørdrum i Ørken; jeg er bleven som en Ugle i det øde.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 Jeg vaager og er bleven som en enlig Spurv paa Taget.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 Mine Fjender have haanet mig den ganske Dag, de, som rase imod mig, sværge ved mig.
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 Thi jeg har tæret Aske som Brød og blandet min Drik med Graad
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 for din Vredens og din Fortørnelses Skyld; thi du løftede mig op og kastede mig bort.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 Mine Dage are som en Skygge, der hælder, og jeg tørres som en Urt.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 Men du, Herre! bliver evindelig, og din Ihukommelse fra Slægt til Slægt.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 Du vil gøre dig rede, du vil forbarme dig over Zion; thi det er paa Tide, at du er den naadig; thi den bestemte Tid er kommen.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 Thi dine Tjenere hænge med Behag ved dens Stene, og de have Medynk med dens Støv.
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 Og Hedningerne skulle frygte Herrens Navn, og alle Kongerne paa Jorden din Ære;
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 thi Herren har bygget Zion og har ladet sig se i sin Herlighed.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 Han har vendt sit Ansigt til den enliges Bøn og ikke foragtet deres Bøn.
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 Dette skal skrives for den kommende Slægt; og det Folk, som skabes, skal love Herren.
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 Thi han saa ned fra sin Helligdoms Højsæde; Herren saa fra Himmelen til Jorden
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 for at høre den bundnes Jamren, for at løse Dødsens Børn,
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 for at de kunde forkynde Herrens Navn i Zion og hans Pris i Jerusalem,
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 naar Folkene samles til Hobe og Rigerne til at tjene Herren.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 Han har ydmyget min Kraft paa Vejen, han har forkortet mine Dage.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 Jeg siger: Min Gud! tag mig ikke bort midt i mine Dage, dine Aar vare fra Slægt til Slægt.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 Du grundfæstede fordum Jorden, og Himlene er dine Hænders Gerning.
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 De skulle forgaa; men du bestaar; og de skulle alle blive gamle som et Klædebon; du skal omskifte dem som en Klædning, og de omskiftes.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 Men du er den samme, og dine Aar faa ingen Ende. Dine Tjeneres Børn skulle fæste Bo, og deres Sæd skal stadfæstes for dit Ansigt.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
