Ordsprogene 7
1 Min Søn! bevar mine Ord, og gem mine Bud hos dig.
Fiam, őrizd meg mondásaimat és parancsaimat rejtsd el magadnál.
2 Hold mine Bud, saa skal du leve, og min Lov som din Øjesten.
Őrizd meg parancsaimat, hogy élj és tanomat, mint szemeid fényét.
3 Bind dem om dine Fingre, skriv dem paa dit Hjertes Tavle!
Kösd azokat ujjaidra, írjad azokat szíved táblájára.
4 Sig til Visdommen: Du er min Søster, og Forstanden kalde du din Kynding;
Mondd a bölcsességnek: nővérem vagy, s rokonnak nevezd az értelmességet;
5 for at den maa bevare dig fra en fremmed Kvinde, fra en ubekendt, som gør sine Ord glatte.
hogy megőrizzen idegen asszonytól, idegen nőtől, ki simává tette beszédjét.
6 Thi jeg saa ud af mit Hus's Vindu, igennem mit Gitter;
Mert házam ablakán, rácsozatomon át tekintettem ki.
7 og jeg saa iblandt de uerfarne, jeg blev var iblandt Sønnerne et ungt Menneske, som fattedes Forstand,
Ekkor láttam az együgyűek között, észre vettem a fiúk közt egy esztelen ifjút:
8 og han gik forbi paa Gaden ved hendes Hjørne og skred frem ad Vejen til hendes Hus,
elhalad az utczán annak szöglete mellett és a házához menő úton lépdel,
9 i Tusmørket om Aftenen efter Dagen, midt i Natten og Mørket.
szürkületkor, a nap estéjén, éj sötétségében és homályban.
10 Og se, en Kvinde mødte ham i Horesmykke og underfundig i Hjertet,
S íme elejébe egy asszony, parázna ruhájú és álnok szívű;
11 støjende og ustyrlig, hendes Fødder kunne ikke blive i hendes Hus.
zajongó ő és csapongó, házában nem nyugosznak lábai:
12 Stundom er hun ude, stundom paa Gaderne og lurer ved alle Hjørner.
egyszer az utczán, másszor piaczokon, minden szöglet mellett leselkedik.
13 Og hun tog fat paa ham og kyssede ham, hun gjorde sit Ansigt frækt og sagde til ham:
Megragadja őt, megcsókolja őt, szemérmetlen arczczal mondja neki:
14 Der paalaa mig Takoffer, i Dag har jeg betalt mine Løfter;
Békeáldozatokkal tartozom, ma megfizettem fogadalmaimat;
15 derfor er jeg gaaet ud at møde dig, at søge dit Ansigt, og jeg har fundet dig.
azért jöttem ki elédbe, hogy fölkeressem színedet, és megtaláltalak.
16 Jeg har redet mit Leje med Tæpper, med stribet Tøj af Garn fra Ægypten;
Takarókkal takartam le nyoszolyámat, egyiptomi tarka szövettel;
17 jeg har overstænket min Seng med Myrra. Aloe og Kanel;
behintettem fekvőhelyemet myrrhával, aloéval s fahéjjal.
18 kom, lader os beruse os i Kærlighed indtil Morgenen, lader os forlyste os i Elskov;
Jöjj! ittasodjunk szeretettel reggelig, enyelegjünk szerelemben.
19 thi Manden er ikke hjemme, han er faren lang Vej bort;
Mert nincs otthon a férfi, útra ment messzire;
20 han tog Pengeknuden med sig, han kommer hjem til Fuldmaanedagen.
a pénzes zacskót kezébe vette, holdtölte napjára fog haza jönni.
21 Hun bøjede ham med sin megen Overtalelse, tilskyndte ham med sine smigrende Læber.
Elhajlította őt sok rábeszélésével, ajkai simaságával eltántorítja.
22 Hvo der hastelig gaar efter hende, kommer som Oksen til Slagterbænken og som i Fodlænken, der er til Daarens Tugtelse,
Megy utána hirtelen, mint ökör, mely a levágásra megyen, s mint békóban fenyítéséhez az oktalan;
23 indtil en Pil sønderskærer hans Lever; ligesom Fuglen skynder sig til Snaren og ved ikke, at det gælder dens Liv.
mígnem nyíl fúrja át máját, a mint madár siet a tőrhöz, s nem tudja, hogy életébe kerül.
24 Saa hører mig nu, I Børn! og agter paa min Munds Ord!
Most tehát, fiúk, hallgassatok reám s figyeljetek szájam mondásaira:
25 Lad dit Hjerte ikke vige af til hendes Veje, lad dig ikke forvildes paa hendes Stier;
ne térjen az ő utjaira szíved, ne tévelyegj ösvényein;
26 thi mange ere de gennemborede, som hun har fældet, og mangfoldige alle de, hun har ihjelslaget.
mert sokan vannak a megöltek, kiket elejtett, és számosak mind a meggyilkoltjai.
