2 Samuel 22
1 Og David talede Ordene af denne Sang for Herren paa den Dag, Herren havde friet ham af alle hans Fjenders Haand og af Sauls Haand,
Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
2 og han sagde: Herren er min Klippe og min Befæstning og den, som befrier mig.
És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
3 Han er Gud, min Klippe, paa hvilken jeg tror, mit Skjold og min Frelses Horn, min Ophøjelse og min Tilflugt, min Frelser, fra Vold har du frelst mig.
Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
4 Jeg vil paakalde Herren, som bør at loves, saa bliver jeg frelst fra mine Fjender.
Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
5 Thi Dødens Bølger omspændte mig, Belials Bække forfærdede mig.
Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám. (Sheol h7585)
7 Da jeg var i Angest, raabte jeg til Herren, ja, jeg raabte til min Gud, og han hørte min Røst af sit Tempel og mit Raab med sine Øren.
Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
8 Og Jorden bævede og rystede, Himmelens Grundvolde bevægedes, og de bævede, thi han var vred.
Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
9 Og der opgik en Røg af hans Næse, og Ild af hans Mund fortærede; gloende Kul brændte ud fra ham.
Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
10 Og han bøjede Himmelen og for ned, og der var Mørkhed under hans Fødder.
Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
11 Og han for paa Keruben og fløj, og han blev set over Vejrets Vinger.
A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
12 Og han satte Mørkhed til Dække trindt omkring sig; der var Vandenes Forsamling og tykke Skyer.
Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
13 Fra Glansen, som var for ham, brændte gloende Kul.
Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
14 Herren tordnede fra Himmelen, og den højeste udgav sin Røst.
És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
15 Og han udskød Pile og adspredte dem; der kom Lyn, og han forfærdede dem.
Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
16 Da saas Havets Leje, Jordens Grundvolde blottedes ved Herrens Trusel, ved hans Næses Aandes Pust.
És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
17 Han udrakte sin Haand fra det høje, han hentede mig, han drog mig af mange Vande.
Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
18 Han friede mig fra min stærke Fjende, fra mine Hadere, thi de vare mig for stærke.
Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
19 De overfaldt mig i min Modgangs Tid; men Herren var min Støtte.
Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
20 Og han udførte mig i det vide Rum; han friede mig, thi han havde Lyst til mig.
Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
21 Herren gengældte mig efter min Retfærdighed, han betalte mig efter mine Hænders Renhed.
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
22 Thi jeg har bevaret Herrens Veje, og jeg har ikke handlet ugudeligt imod min Gud.
Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
23 Thi alle hans Domme ere mig for Øje, og hans Skikke, fra dem viger jeg ikke;
Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
24 men jeg var fuldkommen for ham og vogtede mig for min Misgerning.
Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
25 Og Herren betalte mig efter min Retfærdighed, efter min Renhed for hans Øjne.
Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
26 Imod den fromme viser du dig from, imod den trofaste vældige viser du dig trofast.
Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
27 Imod den rene viser du dig ren, og imod den forvendte viser du dig vrang.
A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
28 Og du skal frelse det elendige Folk, og dine Øjne ere over de høje, dem fornedrer du.
Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
29 Thi du, Herre, er min Lygte, og Herren skal gøre min Mørkhed klar.
Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
30 Thi ved dig stormer jeg igennem Skaren, ved min Gud springer jeg over en Mur.
Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
31 Guds Vej er fuldkommen, Herrens Tale er lutret; han er alle dem et Skjold, som haabe paa ham.
Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
32 Thi hvo er en Gud foruden Herren? og hvo er en Klippe foruden vor Gud?
Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
33 Gud er min Styrke og Kraft, og han letter min Vej fuldkomment.
Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
34 Han gør mine Fødder som Hindernes og skal lade mig staa paa mine Høje.
Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
35 Han lærer mine Hænder til Krigen, og en Kobberbue spændes med mine Arme.
Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
36 Og du giver mig din Frelses Skjold; og idet du ydmyger mig, gør du mig stor.
Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
37 Du gør mine Trin vide under mig, og mine Knokler snublede ikke.
Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
38 Jeg forfølger mine Fjender og ødelægger dem og vender ikke tilbage, før jeg har gjort Ende paa dem.
Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
39 Ja, jeg har gjort Ende paa dem og knuset dem, at de ikke skulle rejse sig; og de faldt under mine Fødder.
Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
40 Og du har omgjordet mig med Kraft til Krigen, du skal nedbøje dem under mig, som staa op imod mig.
Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
41 Og du har jaget mig mine Fjender paa Flugt, ja mine Hadere, og jeg udrydder dem.
Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
42 De saa sig om, men der var ingen Frelser; til Herren, men han svarede dem ikke.
Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
43 Og jeg støder dem smaa som Jordens Støv, som Dynd paa Gader knuser jeg dem og tramper dem ned.
Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
44 Og du udfriede mig fra mit Folks Kiv; du bevarede mig til Hedningernes Hoved, et Folk, som jeg ikke kendte, de tjene mig.
Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
45 Den fremmedes Børn smigre for mig; da deres Øre hørte om mig, adløde de mig.
Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
46 Den fremmedes Børn visne hen, og de gaa omgjordede ud af deres Borge.
Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
47 Herren lever, og lovet være min Klippe, og Gud, min Frelses Klippe, skal ophøjes!
Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
48 Den Gud, som giver mig Hævn, og som nedkaster Folkene under mig,
Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
49 og som fører mig ud fra mine Fjender; du ophøjer mig over dem, som staa op imod mig, du redder mig fra Voldsmænd.
Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
50 Derfor vil jeg bekende dig, Herre! iblandt Hedningerne og synge dit Navn Lov.
Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
51 Han gør sin Frelse stor for sin Konge og gør Miskundhed imod sin Salvede, imod David og imod hans Sæd, evindelig.
Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
