2 Samuel 22
1 Og David talede Ordene af denne Sang for Herren paa den Dag, Herren havde friet ham af alle hans Fjenders Haand og af Sauls Haand,
És elmondta Dávid az Örökkévalónak ez ének szavait, amely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből meg Sául kezéből.
2 og han sagde: Herren er min Klippe og min Befæstning og den, som befrier mig.
Mondta: Oh Örökkévaló, szirtem és váram és megszabadítóm nekem.
3 Han er Gud, min Klippe, paa hvilken jeg tror, mit Skjold og min Frelses Horn, min Ophøjelse og min Tilflugt, min Frelser, fra Vold har du frelst mig.
Isten, sziklám, kihez menekülök; pajzsom, üdvöm szaruja, mentsváram és menedékem, segítőm, erőszaktól megsegítesz.
4 Jeg vil paakalde Herren, som bør at loves, saa bliver jeg frelst fra mine Fjender.
A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
5 Thi Dødens Bølger omspændte mig, Belials Bække forfærdede mig.
Mert körülfogtak halálnak hullámai, vésznek árjai ijesztettek;
alvilágnak kötelei környékeztek, elémkerültek halálnak tőrei. (Sheol h7585)
7 Da jeg var i Angest, raabte jeg til Herren, ja, jeg raabte til min Gud, og han hørte min Røst af sit Tempel og mit Raab med sine Øren.
Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez kiáltok: hallotta templomából szavamat, fohászom eljutott füleibe.
8 Og Jorden bævede og rystede, Himmelens Grundvolde bevægedes, og de bævede, thi han var vred.
Megingott, megrezgett a föld, az ég alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
9 Og der opgik en Røg af hans Næse, og Ild af hans Mund fortærede; gloende Kul brændte ud fra ham.
Füst szállott föl orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
10 Og han bøjede Himmelen og for ned, og der var Mørkhed under hans Fødder.
Meghajtotta az eget és leszállt, ködhomály lábai alatt.
11 Og han for paa Keruben og fløj, og han blev set over Vejrets Vinger.
Kérubra ült és repült, megjelent szélnek szárnyain.
12 Og han satte Mørkhed til Dække trindt omkring sig; der var Vandenes Forsamling og tykke Skyer.
Sötétséget tett maga köré sátorrá, vizek tömegét, fellegek sűrűjét.
13 Fra Glansen, som var for ham, brændte gloende Kul.
A fényből őelőtte tűzparazsak izzottak.
14 Herren tordnede fra Himmelen, og den højeste udgav sin Røst.
Égből dörög az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja a hangját.
15 Og han udskød Pile og adspredte dem; der kom Lyn, og han forfærdede dem.
Küldött nyilakat és szétszórta őket, villámot és megzavarta.
16 Da saas Havets Leje, Jordens Grundvolde blottedes ved Herrens Trusel, ved hans Næses Aandes Pust.
Meglátszottak tengernek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásától az Örökkévalónak, orra fuvallatának leheletétől.
17 Han udrakte sin Haand fra det høje, han hentede mig, han drog mig af mange Vande.
Lenyúl magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
18 Han friede mig fra min stærke Fjende, fra mine Hadere, thi de vare mig for stærke.
Megment hatalmas ellenemtől, gyűlölőimtől, mert erősebbek nálam.
19 De overfaldt mig i min Modgangs Tid; men Herren var min Støtte.
Elémtörtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
20 Og han udførte mig i det vide Rum; han friede mig, thi han havde Lyst til mig.
Kivezetett engem tágas térre, kiragadt; mert kedvelt engem.
21 Herren gengældte mig efter min Retfærdighed, han betalte mig efter mine Hænders Renhed.
Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
22 Thi jeg har bevaret Herrens Veje, og jeg har ikke handlet ugudeligt imod min Gud.
Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől;
23 Thi alle hans Domme ere mig for Øje, og hans Skikke, fra dem viger jeg ikke;
mert ítéletei mind előttem vannak és törvényei – nem térek el tőlük.
24 men jeg var fuldkommen for ham og vogtede mig for min Misgerning.
Gáncstalan voltam előtte: őrizkedtem bűnömtől.
25 Og Herren betalte mig efter min Retfærdighed, efter min Renhed for hans Øjne.
S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, tisztaságom szerint, mely szemei előtt volt.
26 Imod den fromme viser du dig from, imod den trofaste vældige viser du dig trofast.
Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan vitézzel gáncstalanul;
27 Imod den rene viser du dig ren, og imod den forvendte viser du dig vrang.
megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
28 Og du skal frelse det elendige Folk, og dine Øjne ere over de høje, dem fornedrer du.
S a szegény népet megsegíted, szemeid a büszkék ellen, hogy lealázzad.
29 Thi du, Herre, er min Lygte, og Herren skal gøre min Mørkhed klar.
Mert te vagy mécsesem, Örökkévaló, s az Örökkévaló fénnyé teszi sötétségemet.
30 Thi ved dig stormer jeg igennem Skaren, ved min Gud springer jeg over en Mur.
Mert veled rohanok meg csapatot, Istenemmel ugrok föl falra.
31 Guds Vej er fuldkommen, Herrens Tale er lutret; han er alle dem et Skjold, som haabe paa ham.
Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a hozzá menekülőknek.
32 Thi hvo er en Gud foruden Herren? og hvo er en Klippe foruden vor Gud?
Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül?
33 Gud er min Styrke og Kraft, og han letter min Vej fuldkomment.
Az Isten az én váram, erőm, fölszabadította akadálytól utamat.
34 Han gør mine Fødder som Hindernes og skal lade mig staa paa mine Høje.
Olyanná teszi lábaimat mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
35 Han lærer mine Hænder til Krigen, og en Kobberbue spændes med mine Arme.
Harcra tanítja kezeimet, hogy ércíjat fogjanak karjaim.
36 Og du giver mig din Frelses Skjold; og idet du ydmyger mig, gør du mig stor.
Adtad nekem üdvödnek pajzsát, naggyá tesz a nyájasságod.
37 Du gør mine Trin vide under mig, og mine Knokler snublede ikke.
Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
38 Jeg forfølger mine Fjender og ødelægger dem og vender ikke tilbage, før jeg har gjort Ende paa dem.
Üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
39 Ja, jeg har gjort Ende paa dem og knuset dem, at de ikke skulle rejse sig; og de faldt under mine Fødder.
Elpusztítottam, szétzúztam, hogy föl nem kelnek, elhulltak lábaim alatt.
40 Og du har omgjordet mig med Kraft til Krigen, du skal nedbøje dem under mig, som staa op imod mig.
Felöveztél erővel a harcra, legörnyeszted támadóimat alattam.
41 Og du har jaget mig mine Fjender paa Flugt, ja mine Hadere, og jeg udrydder dem.
Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy kiirtsam.
42 De saa sig om, men der var ingen Frelser; til Herren, men han svarede dem ikke.
Felnéznek, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
43 Og jeg støder dem smaa som Jordens Støv, som Dynd paa Gader knuser jeg dem og tramper dem ned.
Szétmorzsolom őket, mint földnek porát, mint utcák sarát, letaposom, ellapítom.
44 Og du udfriede mig fra mit Folks Kiv; du bevarede mig til Hedningernes Hoved, et Folk, som jeg ikke kendte, de tjene mig.
Megszabadítottál népek küzdelmeitől, megtartasz nemzetek fejének, nem ismertem nép szolgál engem.
45 Den fremmedes Børn smigre for mig; da deres Øre hørte om mig, adløde de mig.
Külföldnek fiai hízelegnek énnekem, fülhallásra engednek nekem.
46 Den fremmedes Børn visne hen, og de gaa omgjordede ud af deres Borge.
Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
47 Herren lever, og lovet være min Klippe, og Gud, min Frelses Klippe, skal ophøjes!
Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék Isten, üdvöm sziklája;
48 Den Gud, som giver mig Hævn, og som nedkaster Folkene under mig,
az Isten, ki nekem megtorlást enged és népeket ledönt alattam,
49 og som fører mig ud fra mine Fjender; du ophøjer mig over dem, som staa op imod mig, du redder mig fra Voldsmænd.
kiszabadít ellenségeim közül, és támadóim közül fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
50 Derfor vil jeg bekende dig, Herre! iblandt Hedningerne og synge dit Navn Lov.
Azért dicsőítlek, Örökkévaló, a nemzetek között és dallok a nevednek.
51 Han gør sin Frelse stor for sin Konge og gør Miskundhed imod sin Salvede, imod David og imod hans Sæd, evindelig.
Segítség tornya a királyának és kegyet mivel fölkentjével Dáviddal, meg magzatjával örökké.
