Žalmy 83
1 Píseň a žalm Azafův. Bože, neodmlčujž se, nečiň se neslyše, aniž se upokojuj, ó Bože silný.
Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
2 Nebo aj, nepřátelé tvoji se bouří, a ti, kteříž tě v nenávisti mají, pozdvihují hlavy.
Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
3 Chytře tajné rady proti lidu tvému skládají, a radí se proti těm, kteréž ty skrýváš,
Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
4 Říkajíce: Poďte, a vyhlaďme je, ať nejsou národem, tak aby ani zpomínáno nebylo více jména Izraelova.
Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
5 Jednomyslněť se na tom spolu snesli, i smlouvou se proti tobě zavázali,
Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
6 Stánkové Idumejští a Izmaelitští, Moábští a Agarenští,
Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
7 Gebálští a Ammonitští, a Amalechitští, Filistinští s obyvateli Tyrskými.
A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
8 Ano i Assyrští spojili se s nimi, jsouce na ruku synům Lotovým. (Sélah)
Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)
9 Učiniž jim jako Madianským, jako Zizarovi, a jako Jabínovi při potoku Císon,
Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
10 Kteříž jsou do konce vyhlazeni v Endor, a učiněni hnůj země.
A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.
11 Nalož s nimi a s vůdci jejich jako s Gorébem, jako s Zébem, jako s Zebahem, a jako s Salmunou, se všemi knížaty jejich.
Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
12 Neboť jsou řekli: Uvažme se dědičně v příbytky Boží.
A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
13 Můj Bože, učiň to, ať jsou jako chumelice, a jako stéblo před větrem.
Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;
14 Jakož oheň spaluje les, a jako plamen zapaluje hory,
Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
15 Tak ty je vichřicí svou stihej, a bouří svou ohrom je.
Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
16 Naplň tváře jejich zahanbením, tak aby hledali jména tvého, Hospodine.
Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
17 Nechať se hanbí a děsí na věčné časy, a ať potupu nesou a zahynou.
Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
18 A tak ať poznají, že ty, kterýž sám jméno máš Hospodin, jsi nejvyšší nade vší zemí.
Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.
