< Žalmy 116 >
1 Miluji Hospodina, proto že vyslýchá hlas můj a pokorné modlitby mé.
Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
2 Nebo naklonil ucha svého ke mně, když jsem ho vzýval ve dnech svých.
Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.
3 Obklíčilyť mne byly bolesti smrti, a úzkosti hrobu potkaly mne; sevření a truchlost přišla na mne. (Sheol )
Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. (Sheol )
4 I vzýval jsem jméno Hospodinovo, řka: Prosím, ó Hospodine, vysvoboď duši mou.
És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
5 Milostivý Hospodin a spravedlivý, Bůh náš lítostivý.
Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
6 Ostříhá sprostných Hospodin; znuzen jsem byl, a spomohl mi.
Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
7 Navratiž se, duše má, do odpočinutí svého, poněvadž Hospodin jest dobrodince tvůj.
Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
8 Nebo jsi vytrhl duši mou od smrti, oči mé od slz, nohu mou od poklesnutí.
Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:
9 Ustavičně choditi budu před Hospodinem v zemi živých.
Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.
10 Uvěřil jsem, protož i mluvil jsem, ačkoli jsem byl velmi ztrápený.
Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.
11 Já jsem byl řekl v pospíchání: Všeliký člověk jest lhář.
Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
12 Èím se odplatím Hospodinu za všecka dobrodiní jeho mně učiněná?
Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
13 Kalich mnohého spasení vezmu, a jméno Hospodinovo vzývati budu.
A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
14 Sliby své Hospodinu splním, teď přede vším lidem jeho.
Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.
15 Drahá jest před očima Hospodinovýma smrt svatých jeho.
Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.
16 Ó Hospodine, že jsem služebník tvůj, služebník, pravím, tvůj, syn děvky tvé, rozvázal jsi svazky mé.
Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
17 Tobě obětovati budu obět díků činění, a jméno Hospodinovo vzývati budu.
Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
18 Sliby své Hospodinu splním, teď přede vším lidem jeho,
Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,
19 V síňcích domu Hospodinova, u prostřed tebe, Jeruzaléme. Halelujah.
Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!