Príslovia 17
1 Lepší jest kus chleba suchého s pokojem, nežli dům plný nabitých hovad s svárem.
Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.
2 Služebník rozumný panovati bude nad synem, kterýž jest k hanbě, a mezi bratřími děliti bude dědictví.
Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.
3 Teglík stříbra a pec zlata zkušuje, ale srdcí Hospodin.
Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.
4 Zlý člověk pozoruje řečí nepravých, a lhář poslouchá jazyka převráceného.
A gonosztevő hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.
5 Kdo se posmívá chudému, útržku činí Učiniteli jeho; a kdo se z bídy raduje, nebude bez pomsty.
A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét; a ki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen nem lészen!
6 Koruna starců jsou vnukové, a ozdoba synů otcové jejich.
A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.
7 Nesluší na blázna řeči znamenité, ovšem na kníže řeč lživá.
Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.
8 Jako kámen drahý, tak bývá vzácný dar před očima toho, kdož jej béře; k čemukoli směřuje, daří se jemu.
Drága kő az ajándék elfogadójának szemei előtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.
9 Kdo přikrývá přestoupení, hledá lásky; ale kdo obnovuje věc, rozlučuje přátely.
Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.
10 Více se chápá rozumného jedno domluvení, nežli by blázna stokrát ubil.
Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.
11 Zpurný toliko zlého hledá, pročež přísný posel na něj poslán bývá.
Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
12 Lépe člověku potkati se s nedvědicí osiřalou, nežli s bláznem v bláznovství jeho.
Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az ő bolondságában.
13 Kdo odplacuje zlým za dobré, neodejdeť zlé z domu jeho.
A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.
14 Začátek svady jest, jako když kdo protrhuje vodu; protož prvé než by se zsilil svár, přestaň.
Mint a ki árvizet szabadít el, olyan a háborúság kezdete; azért minekelőtte kihatna, hagyd el a versengést.
15 Kdož ospravedlňuje nepravého, i kdož odsuzuje spravedlivého, ohavností jsou Hospodinu oba jednostejně.
A ki igaznak mondja a bűnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettő.
16 K čemu jest zboží v ruce blázna, když k nabytí moudrosti rozumu nemá?
Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?
17 Všelikého času miluje, kdož jest přítelem, a bratr v ssoužení ukáže se.
Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.
18 Èlověk bláznivý ruku dávaje, činí slib před přítelem svým.
Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja előtt.
19 Kdož miluje svadu, miluje hřích; a kdo vyvyšuje ústa svá, hledá potření.
Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.
20 Převrácené srdce nenalézá toho, což jest dobrého; a kdož má vrtký jazyk, upadá v těžkost.
Az elfordult szívű ember nem nyerhet jót, és a ki az ő nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.
21 Kdo zplodil blázna, k zámutku svému zplodil jej, aniž se bude radovati otec nemoudrého.
A ki szül bolondot, szüli ő magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.
22 Srdce veselé očerstvuje jako lékařství, ale duch zkormoucený vysušuje kosti.
A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.
23 Bezbožný tajně béře dar, aby převrátil stezky soudu.
A kebelből kivett ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.
24 Na oblíčeji rozumného vidí se moudrost, ale oči blázna těkají až na konec země.
Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei országolnak a földnek végéig.
25 K žalosti jest otci svému syn blázen, a k hořkosti rodičce své.
Búsulása az ő atyjának a bolond fiú, és az ő szülőjének keserűsége.
26 Jistě že pokutovati spravedlivého není dobré, tolikéž, aby knížata bíti měli pro upřímost.
Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.
27 Zdržuje řeči své muž umělý; drahého ducha jest muž rozumný.
A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkű, az értelmes férfiú.
28 Také i blázen, mlče, za moudrého jmín bývá, a zacpávaje rty své, za rozumného.
Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.
