Plaè 5
1 Rozpomeň se, Hospodine, co se nám děje; popatř a viz pohanění naše.
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 Dědictví naše obráceno jest k cizím, domové naši k cizozemcům.
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 Sirotci jsme a bez otce, matky naše jsou jako vdovy.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 Vody své za peníze pijeme, dříví naše za záplatu přichází.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 Na hrdle svém protivenství snášíme, pracujeme, nedopouští se nám odpočinouti.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 Egyptským podáváme ruky i Assyrským, abychom nasyceni byli chlebem.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Otcové naši hřešili, není jich, my pak trestáni po nich neseme.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Služebníci panují nad námi; není žádného, kdo by vytrhl z ruky jejich.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 S opovážením se života svého hledáme chleba svého, pro strach meče i na poušti.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Kůže naše jako pec zčernaly od náramného hladu.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 Ženám na Sionu i pannám v městech Judských násilé činí.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 Knížata rukou jejich zvěšena jsou, osoby starých nemají v poctivosti.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Mládence k žernovu berou, a pacholata pod dřívím klesají.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 Starci sedati v branách přestali a mládenci od zpěvů svých.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 Přestala radost srdce našeho, obrátilo se v kvílení plésání naše.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 Spadla koruna s hlavy naší; běda nám již, že jsme hřešili.
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 Protoť jest mdlé srdce naše, pro tyť věci zatměly se oči naše,
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 Pro horu Sion, že zpuštěna jest; lišky chodí po ní.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 Ty Hospodine, na věky zůstáváš, a stolice tvá od národu do pronárodu.
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 Proč se zapomínáš na věky na nás, a opouštíš nás za tak dlouhé časy?
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Obrať nás, ó Hospodine, k sobě, a obráceni budeme; obnov dny naše, jakž byly za starodávna.
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 Nebo zdali všelijak zavržeš nás, a hněvati se budeš na nás velice?
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
