Jób 9
1 Odpověděv pak Job, řekl:
Felele pedig Jób, és monda:
2 I ovšem vím, žeť tak jest; nebo jak by mohl člověk spravedliv býti před Bohem silným?
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 A chtěl-li by se hádati s ním, nemohl by jemu odpovědíti ani na jedno z tisíce slov.
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 Moudrého jest srdce a silný v moci. Kdo zatvrdiv se proti němu, pokoje užil?
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 On přenáší hory, než kdo shlédne, a podvrací je v prchlivosti své.
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6 On pohybuje zemí z místa jejího, tak že se třesou sloupové její.
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 On když zapovídá slunci, nevychází, a hvězdy zapečeťuje.
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 On roztahuje nebe sám, a šlapá po vlnách mořských.
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 On učinil Arktura, Oriona, Kuřátka a hvězdy skryté na poledne.
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 On činí věci veliké, a to nevystižitelné a divné, jimž není počtu.
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 Ano jde-li mimo mne, tedy nevidím; ovšem když pomíjí, neznamenám ho.
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12 Tolikéž jestliže co uchvátí, kdo mu to rozkáže navrátiti? Kdo dí jemu: Co činíš?
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 Nezdržel-li by Bůh hněvu svého, klesli by před ním spolu spuntovaní, jakkoli mocní.
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 Jakž bych já tedy jemu odpovídati, a jaká slova svá proti němu vyhledati mohl?
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 Kterémuž, bych i spravedliv byl, nebudu odpovídati, ale před soudcím svým pokořiti se budu.
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16 Ač bych pak i volal, a on mi se ozval, neuvěřím, aby vyslyšel hlas můj,
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 Poněvadž vichřicí setřel mne, rozmnožil rány mé bez příčiny.
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 Aniž mi dá oddechnouti, ale sytí mne hořkostmi.
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19 Obrátil-li bych se k moci, aj, onť jest nejsilnější; pakli k soudu, kdo mi rok složí?
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20 Jestliže se za spravedlivého stavěti budu, ústa má potupí mne; pakli za upřímého, převráceného mne býti ukáží.
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21 Jsem-li upřímý, nebudu věděti toho; nenáviděti budu života svého.
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 Jediná jest věc, pročež jsem to mluvil, že upřímého jako bezbožného on zahlazuje.
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23 Jestliže bičem náhle usmrcuje, zkušování nevinných se posmívá;
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24 Země dána bývá v ruku bezbožného, tvář soudců jejich zakrývá: jestliže ne on, kdož jiný jest?
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25 Dnové pak moji rychlejší byli nežli posel; utekli, aniž viděli dobrých věcí.
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 Pominuli jako prudké lodí, jako orlice letící na pastvu.
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27 Dím-li: Zapomenu se na své naříkání, zanechám horlení svého, a posilím se:
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 Lekám se všech bolestí svých, vida, že mne jich nezprostíš.
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29 Jestli jsem bezbožný, pročež bych nadarmo pracoval?
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 Ano bych se i umyl vodou sněžnou, a očistil mýdlem ruce své,
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 Tedy v jámě pohřížíš mne, tak že se ode mne zprzní i to roucho mé.
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 Nebo Bůh není člověkem jako já, jemuž bych odpovídati mohl, a abychom vešli spolu v soud.
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33 Aniž máme prostředníka mezi sebou, kterýž by rozhodl nás oba.
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34 Kdyby odjal ode mne prut svůj, a strach jeho aby mne nekormoutil,
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35 Tehdáž bych mluvil, a nebál bych se, poněvadž není toho tak při mně.
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
