< Jób 37 >

1 Takéť se i nad tím děsí srdce mé, až se pohybuje z místa svého.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 Poslouchejte pilně hřmotného hlasu jeho, a zvuku z úst jeho pocházejícího.
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 Pode všecka nebesa jej rozprostírá, a světlo své k krajům země.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 Za nímž zvučí hlukem, a hřímá hlasem důstojnosti své, aniž mešká s jinými věcmi, když se slýchá hlas jeho.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 Bůh silný hřímá hlasem svým předivně, činí veliké věci, a však nemůžeme rozuměti, jak.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 Sněhu zajisté říká: Buď na zemi, tolikéž pršce dešťové, ano i přívalu násilnému.
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 Zavírá ruku všelikého člověka, aby žádný z lidí nemohl konati díla svého.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 Tehdáž i zvěř vchází do skrýše, a v peleších svých obývá.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 Z skrýše vychází vichřice, a od půlnoční strany zima.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 Dchnutím Bůh silný dává mráz, až se široké vody zavírají.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 Také i při svlažování země pohybuje oblakem, a rozhání mračno světlem svým.
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 A tentýž sem i tam obrací se moudrostí jeho, aby činil, což by mu koli přikázal na tváři okršlku zemského.
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 Buď k trestání, neb pro zemi svou, buď k prokazování dobrotivosti, spraví to, že se postaví.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 Pozorujž toho, Jobe, zastav se a podívej se divům Boha silného.
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 Víš-li, kdy Bůh ukládá co o těch věcech, aneb kdy chce osvěcovati světlem oblaky své?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Znáš-li, jak se vznášejí oblakové, a jiné divy dokonalého v uměních?
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 A že tě roucho tvé zahřívati bude, když Bůh zemi pokojnou činí větry poledními?
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 Roztahoval-li jsi s ním nebesa trvánlivá, k zrcadlu slitému podobná?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 Poukaž nám, co bychom řekli jemu; nebo nemůžeme ani řeči zpořádati pro temnost.
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 Zdaž jemu kdo oznámí, co bych já mluvil? Pakli by kdo za mne mluvil, jistě že by byl sehlcen.
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 Ano nyní nemohou patřiti lidé na světlo, když jest jasné na oblacích, když je vítr prochází a vyčišťuje,
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 Od půlnoční strany s jasnem jako zlato přicházeje, ale v Bohu hroznější jest sláva.
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 Všemohoucí, jehož vystihnouti nemůžeme, ač jest veliký v moci, však soudem a přísnou spravedlností netrápí.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Protož bojí se ho lidé; neohlédá se na žádného z těch, kdož jsou moudrého srdce.
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.

< Jób 37 >