< Jób 34 >
1 Ještě mluvil Elihu, a řekl:
És szóla Elihu, és monda:
2 Poslouchejte, moudří, řečí mých, a rozumní, ušima pozorujte.
Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!
3 Nebo ucho řečí zkušuje, tak jako dásně okoušejí pokrmu.
Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.
4 Soud sobě zvolme, a vyhledejme mezi sebou, co by bylo dobrého.
Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?
5 Nebo řekl Job: Spravedliv jsem, a Bůh silný zavrhl při mou.
Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.
6 Své-liž bych pře ukrývati měl? Přeplněna jest bolestí rána má bez provinění.
Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül!
7 Který muž jest podobný Jobovi, ješto by pil posměch jako vodu?
Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.
8 A že by všel v tovaryšství s činiteli nepravosti, a chodil by s lidmi nešlechetnými?
És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!
9 Nebo řekl: Neprospívá to člověku líbiti se Bohu.
Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.
10 A protož, muži rozumní, poslouchejte mne. Odstup od Boha silného nešlechetnost a od Všemohoucího nepravost.
Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
11 Nebo on podlé skutků člověka odplací, a podlé toho, jaká jest čí cesta, působí, aby to nalézal.
Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.
12 A naprosto Bůh silný nečiní nic nešlechetně, a Všemohoucí nepřevrací soudu.
Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!
13 Kdo svěřil jemu zemi? A kdo zpořádal všecken okršlek?
Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?
14 Kdyby se na něj obrátil, a ducha jeho i duši jeho k sobě vzal,
Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:
15 Umřelo by všeliké tělo pojednou, a tak by člověk do prachu se navrátil.
Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
16 Máš-li tedy rozum, poslyš toho, pusť v uši své hlas řečí mých.
Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!
17 Ješto ten, kterýž by v nenávisti měl soud, zdaliž by panovati mohl? Èili toho, jenž jest svrchovaně spravedlivý, za nešlechetného vyhlásíš?
Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?
18 Zdaliž sluší králi říci: Ó nešlechetný, a šlechticům: Ó bezbožní?
A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!
19 Mnohem méně tomu, kterýž nepřijímá osob knížat, aniž u něho má přednost urozený před nuzným; nebo dílo rukou jeho jsou všickni.
A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.
20 V okamžení umírají, třebas o půl noci postrčeni bývají lidé, a pomíjejí, a zachvácen bývá silný ne rukou lidskou.
Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!
21 Nebo oči jeho hledí na cesty člověka, a všecky kroky jeho on spatřuje.
Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.
22 Neníť žádných temností, ani stínu smrti, kdež by se skryli činitelé nepravosti.
Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;
23 Aniž zajisté vzkládá na koho více, tak aby se s Bohem silným souditi mohl.
Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!
24 Pyšné stírá bez počtu, a postavuje jiné na místa jejich.
Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.
25 Nebo zná skutky jejich; pročež na ně obrací noc, a potříni bývají.
Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.
26 Jakožto bezbožné rozráží je na místě patrném,
Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják.
27 Proto že odstoupili od něho, a žádných cest jeho nešetřili,
A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,
28 Aby dokázal, že připouští k sobě křik nuzného, a volání chudých že vyslýchá.
Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.
29 (Nebo když on spokojí, kdo znepokojí? A když skryje tvář svou, kdo jej spatří?) Tak celý národ, jako i každého člověka jednostejně,
Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;
30 Aby nekraloval člověk pokrytý, aby nebylo lidem ourazu.
Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.
31 Jistě žeť k Bohu silnému raději toto mluveno býti má: Ponesuť, nezruším.
Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;
32 Mimo to, nevidím-li čeho, ty vyuč mne; jestliže jsem nepravost páchal, neučiním toho víc.
A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!
33 Nebo zdali vedlé tvého zdání odplacovati má, že bys ty toho neliboval, že bys ono zvoloval, a ne on? Pakli co víš jiného, mluv.
Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!
34 Muži rozumní se mnou řeknou, i každý moudrý poslouchaje mne,
Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:
35 Že Job hloupě mluví, a slova jeho nejsou rozumná.
Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.
36 Ó by zkušen byl Job dokonale, pro odmlouvání nám jako lidem nepravým,
Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!
37 Poněvadž k hříchu svému přidává i nešlechetnost, mezi námi také jen chloubu svou vynáší, a rozmnožuje řeči své proti Bohu.
Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.