Ezechiel 10
1 I viděl jsem, a aj, na obloze, kteráž byla nad hlavou cherubínů, jako kámen zafirový na pohledění, jako podobenství trůnu se ukázalo nad nimi.
És láttam és íme a boltozaton, mely a kerubok feje fölött volt, mint egy zafírkő, mint egy trón alakjának látszata volt látható rajtuk.
2 Tedy promluviv k muži tomu oděnému rouchem lněným, řekl: Vejdi do prostřed kol pod cherubíny, a naplň hrsti své uhlím řeřavým z prostředku cherubínů, a roztrus po městě. Kterýžto všel před očima mýma.
És szólt a lenbe öltözött férfiúhoz és mondta: Menj be a kerekek közé a kerub alá és töltsd meg markodat tüzes parázzsal onnét a kerubok közül és szórd a városra. És bement szemem láttára
3 (Cherubínové pak stáli po pravé straně domu, když vcházel muž ten, a oblak hustý naplnil síň vnitřní.
A kerubok pedig a háztól jobbra álltak, midőn a férfiú bement; és a felhő megtöltötte a belső udvart.
4 Nebo když se byla zdvihla sláva Hospodinova s cherubínů k prahu domu, tedy naplněn byl dům tím hustým oblakem, a síň naplněna byla bleskem slávy Hospodinovy.
És fölemelkedett az Örökkévalónak dicsősége a kerubról a ház küszöbére, és megtelt a ház felhővel, az udvar pedig tele volt az Örökkévaló dicsőségének fényével.
5 Zvuk také křídel cherubínů slyšán byl až k té síni zevnitřní jako hlas Boha silného, všemohoucího, když mluví.)
És a kerubok szárnyainak hangja hallatszott a külső udvarig, amilyen a mindenható Isten hangja, midőn beszél.
6 I stalo se, když přikázal muži tomu oděnému rouchem lněným, řka: Vezmi ohně z prostředku kol, z prostředku cherubínů, že všel a postavil se podlé kol.
És volt, midőn megparancsolta a lenbe öltözött férfiúnak, mondván: végy tüzet a kerekek közül, a kerubok közül – bement és megállt a kerék mellett.
7 Tedy vztáhl cherubín jeden ruku svou z prostředku cherubínů k ohni tomu, kterýž byl u prostřed cherubínů, a vzav, dal do hrsti toho oděného rouchem lněným. Kterýžto vzal a vyšel.
Ekkor a kerub kinyújtotta kezét a kerubok közül a kerubok között levő tűzhöz; abból fölvett és adott a lenbe öltözött férfiúnak markába; az vette és kiment.
8 Nebo ukazovalo se na cherubíních podobenství ruky lidské pod křídly jejich.
És meglátszott a kerubokon emberkéznek a formája szárnyaik alatt.
9 I viděl jsem, a aj, čtyři kola podlé cherubínů, jedno kolo podlé jednoho každého cherubína, podobenství pak kol jako barva kamene tarsis.
És láttam és íme négy kerék a kerubok mellett, egy kerék egy kerub mellett és egy kerék egy kerub mellett; és a kerekek látszata olyan volt, mint a tarsís-kőnek színe.
10 A na pohledění měla podobnost jednostejnou ta kola, jako by bylo kolo u prostřed kola.
És látszatuk: egy alakja volt mindnégyüknek, mintha kerék volna a kereken belül.
11 Když chodili, na čtyři strany jejich chodili. Neuchylovali se, když šli, ale k tomu místu, kamž se obracel vůdce, za ním šli. Neuchylovali se, když šli.
Mentükben négy oldaluk szerint mennek, nem fordulnak meg mentükben, hanem amely hely felé fordul a fej, utánamennek, nem fordulnak meg mentükben.
12 Všecko také tělo jejich i hřbetové jejich, i ruce jejich, i křídla jejich, též i kola plná byla očí vůkol jich samých čtyř i kol jejich.
Egész testük pedig, hátuk, kezeik és szárnyaik, meg a kerekek tele voltak szemekkel köröskörül, mindnégyüknek kerekei.
13 Kola pak ta nazval okršlkem, jakž slyšely uši mé.
A kerekeket, azokat forgókeréknek nevezték fülem hallatára.
14 Ètyři tváři mělo každé. Tvář první tvář cherubínová, tvář pak druhá tvář člověčí, a třetí tvář lvová, čtvrtá pak tvář orličí.
És négy arca mindegyiknek: az egyik arc kerub-arc, a második arc ember-arc, a harmadik oroszlán-arc és a negyedik sas-arc.
15 I zdvihli se cherubínové. To jsou ta zvířata, kteráž jsem viděl u řeky Chebar.
És felemelkedtek a kerubok – az amaz állat, melyet láttam a Kebár folyónál.
16 Když pak šli cherubínové, šla i kola podlé nich, a když vznášeli cherubínové křídla svá, aby se pozdvihli od země, neuchylovala se také kola od nich.
És midőn mennek a kerubok, mellettük mennek a kerekek is, és midőn a kerubok emelik szárnyaikat, hogy felemelkedjenek a földről, a kerekek sem fordulnak el mellőlük;
17 Když stáli oni, stála, a když se vyzdvihovali, vyzdvihovala se s nimi; nebo duch zvířat byl v nich.
álltukban állnak és felemelkedésükben felemelkednek velük, mert bennük van az állatnak szelleme.
18 I odešla sláva Hospodinova od prahu domu, a stála nad cherubíny,
És kiment az Örökkévaló dicsősége a ház küszöbéről és megállt a kerubok felett.
19 Hned jakž pozdvihli cherubínové křídel svých a vznesli se od země, před očima mýma odcházejíce, a kola naproti nim, a stála u vrat brány domu Hospodinova východní, a sláva Boha Izraelského svrchu nad nimi.
Erre emelték a kerubok szárnyaikat és felemelkedtek a földről szemeim láttára kimentükben, és mellettük a kerekek. És megállt az Örökkévaló háza kapujának keleti bejáratánál, és Izrael Istenének dicsősége fölöttük volt, felülről.
20 To jsou ta zvířata, kteráž jsem viděl pod Bohem Izraelským u řeky Chebar, a poznal jsem, že cherubínové byli.
Az amaz állat, amelyet Izrael Istene alatt láttam a Kebár folyónál: és megtudtam, hogy kerubok azok.
21 Po čtyřech tvářích měl jeden každý, a po čtyřech křídlích jeden každý; podobenství také rukou lidských pod křídly jejich.
Négy-négy arca mindegyiknek és négy szárnya mindegyiknek és emberi kezek alakja szárnyaik alatt.
22 Podobenství pak tváří jejich bylo jako tváří, kteréž jsem byl viděl u řeky Chebar, oblíčej jejich i oni sami. Jeden každý přímo k své straně chodil.
Arcuk alakja pedig azok az arcok, amelyeket a Kebár folyónál láttam, látszatuk és ők maguk, mindegyik arca, irányában mentek.
