Príslovia 25
1 Jaké i tato jsou přísloví Šalomounova, kteráž shromáždili muži Ezechiáše, krále Judského:
Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei.
2 Sláva Boží jest skrývati věc, ale sláva králů zpytovati věc.
Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni.
3 Vysokosti nebes, a hlubokosti země, a srdce králů není žádného vystižení.
Az ég magasságra, a föld mélységre, és a királyoknak szíve kikutathatatlan.
4 Jako když bys odjal trůsku od stříbra, ukáže se slevači nádoba čistá:
Távolítsd el az ezüstből a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek:
5 Tak když odejmeš bezbožného od oblíčeje králova, tedy utvrzen bude v spravedlnosti trůn jeho.
Távolítsd el a bűnöst a király elől, és megerősíttetik igazsággal az ő széke.
6 Nestavěj se za znamenitého před králem, a na místě velikých nestůj.
Ne dicsekedjél a király előtt, és a nagyok helyére ne állj;
7 Nebo lépe jest, aťby řečeno bylo: Vstup sem, nežli abys snížen byl před knížetem; což vídávají oči tvé.
Mert jobb, ha azt mondják néked: jer ide fel; hogynem mint levettetned néked a tisztességes előtt, a kit láttak a te szemeid.
8 Nevcházej v svár kvapně, tak abys naposledy něčeho se nedopustil, kdyby tě zahanbil bližní tvůj.
Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy azt ne kelljen kérdened, mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod.
9 Srovnej při svou s bližním svým, a tajné věci jiného nevyjevuj,
A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd;
10 Aťby lehkosti neučinil ten, kdož by to slyšel, až by i zlá pověst tvá nemohla jíti nazpět.
Hogy ne gyalázzon téged, a ki hallja; és a te gyalázatod el ne távozzék.
11 Jablka zlatá s řezbami stříbrnými jest slovo propověděné případně.
Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!
12 Náušnice zlatá a ozdoba z ryzího zlata jest trestatel moudrý u toho, jenž poslouchá.
Mint az arany függő és színarany ékesség: olyan a bölcs intő a szófogadó fülnél.
13 Jako studenost sněžná v čas žně, tak jest posel věrný těm, kteříž jej posílají; nebo duši pánů svých očerstvuje.
Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív követ azoknak, a kik őt elbocsátják; mert az ő urainak lelkét megvidámítja.
14 Jako oblakové a vítr bez deště, tak člověk, kterýž se chlubí darem lživým.
Mint a felhő és szél, melyekben nincs eső: olyan a férfiú, a ki kérkedik hamis ajándékkal.
15 Snášelivostí nakloněn bývá vývoda, a jazyk měkký láme kosti.
Tűrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot.
16 Nalezneš-li med, jez, pokudž by dosti bylo tobě, abys snad nasycen jsa jím, nevyvrátil ho.
Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt.
17 Zdržuj nohu svou od domu bližního svého, aby syt jsa tebe, neměl tě v nenávisti.
Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyűlöljön téged.
18 Kladivo a meč a střela ostrá jest každý, kdož mluví falešné svědectví proti bližnímu svému.
Pőröly és kard és éles nyíl az olyan ember, a ki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen.
19 Zub vylomený a noha vytknutá jest doufání v převráceném v den úzkosti.
Mint a romlott fog és kimarjult láb: olyan a hitetlennek bizodalma a nyomorúság idején.
20 Jako ten, kdož svláčí oděv v čas zimy, a ocet lije k sanitru, tak kdož zpívá písničky srdci smutnému.
Mint a ki leveti ruháját a hidegnek idején, mint az eczet a sziksón: olyan, a ki éneket mond a bánatos szívű ember előtt.
21 Jestliže by lačněl ten, jenž tě nenávidí, nakrm jej chlebem, a žíznil-li by, napoj jej vodou.
Ha éhezik, a ki téged gyűlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet;
22 Nebo uhlí řeřavé shromáždíš na hlavu jeho, a Hospodin odplatí tobě.
Mert elevenszenet gyűjtesz az ő fejére, és az Úr megfizeti néked.
23 Vítr půlnoční zplozuje déšť, a tvář hněvivá jazyk tajně utrhající.
Az északi szél esőt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv.
24 Lépe jest bydliti v koutě na střeše, nežli s ženou svárlivou v domě společném.
Jobb lakni a tetőnek ormán, mint a háborgó asszonynyal, és közös házban.
25 Voda studená duši ustalé jest novina dobrá z země daleké.
Mint a hideg víz a megfáradt embernek, olyan a messze földről való jó hírhallás.
26 Studnice nohami zakalená a pramen zkažený jest spravedlivý z místa svého před bezbožným vystrčený.
Mint a megháborított forrás és megromlott kútfő, olyan az igaz, a ki a gonosz előtt ingadozik.
27 Jísti mnoho medu není dobře; tak zpytování slávy jejich není slavné.
Igen sok mézet enni nem jó; hát a magunk dicsőségét keresni dicsőség?
28 Město rozbořené beze zdi jest muž, kterýž nemá moci nad duchem svým.
Mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, a kinek nincsen birodalma az ő lelkén!
