Psalmi 17

1 Molitva. Davidova. Počuj, Jahve pravedni, i vapaj mi poslušaj, usliši molitvu iz usta iskrenih!

Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.

2 Od tebe nek' mi dođe presuda, tvoje oči vide što je pravo.

A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

3 Istraži mi srce, pohodi noću, ognjem me iskušaj, al' u meni nećeš nać' bezakonja. Ne zgriješiše usta moja

Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.

4 kao što griješe ljudi: po riječima usta tvojih čuvah putove Zakona.

Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.

5 Korak mi čvrsto prionu za tvoje staze, ne zasta mi noga na putima tvojim.

Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

6 Zazivam te, Bože, ti ćeš me uslišit': prikloni mi uho i čuj riječi moje.

Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

7 Proslavi na meni dobrotu svoju, ti koji od dušmana izbavljaš one što se utječu desnici tvojoj.

Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

8 Čuvaj me k'o zjenicu oka, sakrij me u sjenu krila svojih

Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

9 od zlotvora što na me nasrću. Dušmani me bijesni opkoljuju,

A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

10 bešćutno srce zatvaraju i ustima zbore naduto,

Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

11 Koraci njini sad me okružuju, smjeraju da me na zemlju obore;

Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

12 slični lavu dok se, zinuv, na plijen obara i laviću što vreba u potaji.

Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.

13 Ustani, Jahve, presretni ga i obori, od grešnika mi život mačem spasi,

Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

14 a rukom od ljudi, Gospodine: od ljudi kojih je dio ovaj život, kojima želudac puniš dobrima; kojih su sinovi siti, a djeci daju što im pretekne.

Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

15 A ja ću u pravdi gledati lice tvoje, i jednom kad se probudim, sit ću ga se nagledati.

Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.