Psalmi 11

1 Zborovođi. Psalam. Davidov. Jahvi se utječem! Zašto dakle govorite duši mojoj: “Odleti u goru kao ptica!

A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

2 Gle, bezbožnici već luk napeše, za tetivu strijelu zapeše da iz potaje ustrijele pravednika.

Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

3 Kad su temelji uzljuljani, što da učini pravednik?”

Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

4 Jahve je u svom svetom Hramu, na nebeskom sjedi prijestolju. Oči njegove motre, vjeđama proniče sinove ljudske.

Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

5 Jahve proniče pravedna i nepravedna, iz dna duše mrzi silnika.

Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

6 Na grešnike će izlit' žeravu i sumpor, vjetar ognjeni bit će dio njine sudbine.

Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

7 Pravedan je Jahve i pravednost ljubi, čestiti će gledat' lice njegovo.

Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.