Job 24
1 Zašto Svesilni ne promatra vremena, a dane njegove ne vide mu vjernici?
Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
2 Bezbožnici pomiču granice, otimaju stado i pasu ga.
A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
3 Sirotama odvode magarca, udovi u zalog vola dižu.
Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
4 Siromahe tjeraju sa puta; skrivaju se ubogari zemlje.
Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
5 K'o magarci divlji u pustinji zarana idu da plijen ugrabe: pustinja im hrani mališane.
Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
6 Po tuđem polju oni pabirče, paljetkuju vinograd opakog.
A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
7 Goli noće, nemaju haljine, ni pokrivača protiv studeni.
Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
8 Oni kisnu na planinskom pljusku; bez skloništa uz hrid se zbijaju.
A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
9 Otkidaju od sise sirotu, ubogom u zalog dijete grabe.
Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
10 Goli hode, nemaju haljina; izgladnjeli, tuđe snoplje nose.
Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
11 Oni mlina za ulje nemaju; ožednjeli, gaze u kacama.
Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
12 Samrtnici hropću iz gradova, ranjenici u pomoć zazivlju. Al' na sve to Bog se oglušuje.
A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
13 Ima onih koji mrze svjetlost: ne priznaju njezinih putova niti se staza drže njezinih.
Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
14 Za mraka se diže ubojica, kolje ubogog i siromaha. U gluhoj se noći lopov skiće [16a] i u tmini provaljuje kuće.
Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
15 Sumrak žudi oko preljubnika: 'Nitko me vidjet neće', kaže on i zastire velom svoje lice.
A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
16 [16b]Za vidjela oni se skrivaju, oni neće da za svjetlost znaju.
Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
17 Zora im je kao sjena smrtna: kad zarudi, silan strah ih hvata.
Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
18 Prije nego svane, on već hitro bježi kloneći se puta preko vinograda. Njegova su dobra prokleta u zemlji.
Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek. (Sheol h7585)
20 Zaboravilo ga krilo što ga rodi, ime se njegovo više ne spominje: poput stabla zgromljena je opačina.
Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
21 Ženu nerotkinju on je zlostavljao, udovici nije učinio dobra.
A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
22 Al' Onaj što snažno hvata nasilnike, ustaje, a njima sva se nada gasi.
De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
23 Dade mu sigurnost, i on se pouzda; okom je njegove nadzirao staze.
Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
24 Dignu se za kratko, a onda nestanu, ruše se i kao svi drugi istrunu, posječeni kao glave klasovima.”
Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
25 Nije li tako? Tko će me u laž utjerat'? Tko moje riječi poništiti može?”
Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
