约伯记 29

1 约伯又接着说：

És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:

2 惟愿我的景况如从前的月份， 如 神保守我的日子。

Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;

3 那时他的灯照在我头上； 我借他的光行过黑暗。

mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!

4 我愿如壮年的时候： 那时我在帐棚中， 神待我有密友之情；

Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;

5 全能者仍与我同在； 我的儿女都环绕我。

midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;

6 奶多可洗我的脚； 磐石为我出油成河。

midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.

7 我出到城门， 在街上设立座位；

Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:

8 少年人见我而回避， 老年人也起身站立；

megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;

9 王子都停止说话， 用手捂口；

vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;

10 首领静默无声， 舌头贴住上膛。

előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.

11 耳朵听我的，就称我有福； 眼睛看我的，便称赞我；

Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.

12 因我拯救哀求的困苦人 和无人帮助的孤儿。

Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.

13 将要灭亡的为我祝福； 我也使寡妇心中欢乐。

Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.

14 我以公义为衣服， 以公平为外袍和冠冕。

Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.

15 我为瞎子的眼， 瘸子的脚。

Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;

16 我为穷乏人的父； 素不认识的人，我查明他的案件。

apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.

17 我打破不义之人的牙床， 从他牙齿中夺了所抢的。

Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.

18 我便说：我必死在家中， 必增添我的日子，多如尘沙。

Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;

19 我的根长到水边； 露水终夜沾在我的枝上。

gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;

20 我的荣耀在身上增新； 我的弓在手中日强。

dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.

21 人听见我而仰望， 静默等候我的指教。

Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.

22 我说话之后，他们就不再说； 我的言语像雨露滴在他们身上。

Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;

23 他们仰望我如仰望雨， 又张开口如切慕春雨。

s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.

24 他们不敢自信，我就向他们含笑； 他们不使我脸上的光改变。

Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.

25 我为他们选择道路，又坐首位； 我如君王在军队中居住， 又如吊丧的安慰伤心的人。

Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.