Isaiah 63
1 Edoma kona hunga, Bozrah khopia konna hung'ah, aponsil thisan beh hi koi hija ham? Alalna sangkhol chol puma, athahatna’a hungpa chu koi hija ham? Hiche hi Keima, Pakai huhhing'a naumna ding phongdohpa chu kahi! Hiche hi Keima Pakai, nangho huhdoh thei thaneipa chu kahi!
Ki ez, aki Edómból jön, piros ruhában Boczrából ez, aki díszes az öltözetében, lépdelve ereje bőségében? Én vagyok, ki igazsággal beszél, ki nagy a segítésben!
2 Nangman lengpi-ga nachil khat tou hiya, ipi itia navon hi tia hi san ahidem?
Miért vörös a te öltözeted és ruháid olyanok mint a prést tipróé?
3 Keiman kachangseh’a lengpi-ga chu kachil ahin, eipanpi ding koima aumpoi. Ka lunghan jeh’a ka melmate chu lengpiga kachil tobanga kaban chil jeng ahitauve. Athisanu chu kavon ho chunga behden’a ahije.
Sajtót tiportam én egyedül, és a népek közül senki sem volt velem, tiportam őket haragomban és tapostam hevemben; ruháimra freccsent a levük és egész öltözékemet bemocskoltam.
4 Ajeh iham itileh ka mite abol hesoh nauva konna lhatdohna’a, phuba kalahna ding phat hung lhunga ahitai.
Mert bosszú napja volt a szívemben, és megváltottjaim éve eljött.
5 Keiman amaho agimbol pa’uva konna pan hu dinga koima cha akikum lou hi kadatmo lheh in ahi. Hijeh’a hi, keima tah mong kakikuma kabanjang thahatna amaho kahuhdoh kigot ahin, ka lunghanin eichoh thoudoh jenge.
Néztem és nincs segítő, bámultam és nincs támogató; akkor segített nekem az én karom és hevem, az támogatott engem.
6 Keiman chitin-namtin hohi ka lunghanna’ a ka chilgoi ahin, chule amaho lon le leuva tolla lhu lhop’uva, athisannu leisetna ahin vatlhah sah ding’u ahi.
És összetiportam népeket haragomban és megrészegítettem hevemmel, és lefolyattam a földre levüket.
7 Keiman Pakai ngailutna lhadai ngailou chu kasei ding, athibol ho jouse jal'a hi Pakai chu ka vahchoi ding, akhotona le angailutna jal'a lungsetna anei chu, Israel dinga aphat behset jeh’a hi kipah thanom ding kahi.
Az Örökkévaló kegyeit emlegetem, az Örökkévaló dicséreteit mind azok szerint, amiket művelt velünk az Örökkévaló, a nagy jóságot Izrael háza iránt, amelyet velük művelt irgalma szerint és kegyeinek bősége szerint.
8 Aman aseijin, “Ama ho hi Ka mite mong mong ahiuve. Ama hohin keima eipedoh kit talou diu ahi.” Chule Ama ahuhhingpu’u ahung hitai.
Azt mondta: bizony népem ők, fiak, akik nem hazudnak – és lett nekik segítőül.
9 Gim hesoh athoh nauva Aman jong agim pin, Ama tah amaho huhdoh in apange. Angailutna le akhotona jallin, amaho alhatdamin, Ama’n amaho hi kum sunghoa ahin domkhang’in chule apole’in ahi.
Minden szorultságukban ő szorult meg, arcának angyala segítette meg őket, szeretetében és könyörületében ő váltotta meg őket; felvette és vitte őket az őskor mindennapjaiban.
10 Hinla amaho hi Ama douna’a akisauvin, a Lhagao Theng alung phatmo sah’uvin, hijeh chun Ama amaho dingin melma akisoh in, amaho ahin doutai.
De ők engedetlenkedtek és megbúsították szentséges szellemét és ellenséggé változott irántuk, ő harcolt ellenük.
11 Chuphatnin amahon Mose in amite apuidoh lai phat’u, nikho chesaho chu ageldoh tauve. Chujeh in amahon asamuvin: Twipi-sanna Israel te hin pui galkaipa chu hoiya uma ham? Mose achingpau chu anahi lou ham? Lhagao Theng hinsolpa Amite umpipa chu hoiya uma ham?
Ekkor megemlékezett az őskor napjairól, Mózesről, a népe: Hol van, ki felvezette őket a tengerből nyája pásztorával, hol van, aki beletette szentséges szellemét?
12 Mose in a khut ajah’a chu koiham athahatna hin vetsah’a chu? Amasang tah’uva twipi-san hop nia so’a, Ama tah minthanna atonsotna hin semdoh pachu hoiya umham?
Aki járatta Mózes jobbján dicsőséges karját, meghasította a vizeket előttük, hogy szerezzen magának örök nevet.
13 Twi khanglen thuh tah noinung lampeh’a konna amiteho hin pui galkai’pachu hoi lamba hitam? Ama hohi Sakolchal til kilalou hoitah ho tobang'in gamthip gam'a ahung kilhaitet’uva jong kipal lou hel ahiuve.
Járatta őket mélységekben, mint a ló a pusztában nem botlottak meg.
14 Gancha hotoh phaicham lhunga lung monga kilhonuva, Pakai Lhagaovin amaho chu akicholdo sah ahiiai. Pakai nangman namite chu napui jin, chua chun minthanna loupitah chu
Mint állat, mely leszáll a síkságba, nyugodni viszi őt az Örökkévaló szelleme: úgy vezetted népedet, hogy szerezz magadnak dicsőséges nevet.
15 Pakai, vanna konin neihin vesuh’uvin: na chenna In thengtah le loupitah’a konin hin ven. Kachunguva neihin gelkhoh nau le nahatna neivetsah jiu chu hoilamba hitam?
Tekints az égről és láss, szent és dicsőséges hajlékodból! Hol van buzgalmad és hatalmad? Belsőd megindulása és irgalmad türtőztették magukat irántam!
16 Thonlou hella nangma ka Pa’u nahi jinge! Abraham le Jacob’in einol diu hijongleh, Pakai, nangma ka Pa’u nahi jing nahlai ding ahi. Nangma akhang akhana achesa phat hoa ei-Lhatdampu’u chu nahi.
Mert te vagy atyánk, mert Ábrahám nem tud rólunk és Izrael nem ismer bennünket; te Örökkévaló vagy az atyánk, öröktől való megváltónk a te neved.
17 Pakai, iti danna na lampia konna kihei mang dinga neiphal jengu hitam? Ipi dinga Nangma kagin louna dinguva louchalna lungthim neipeh’u hitam? Hung kilehei kitnin lang chule nei pan piuvin, ajeh iham itileh keiho na lhachate kahiuvin, nangman na deilhen phunga mite kahiuve.
Miért tévelyegtetsz el bennünket, Örökkévaló, a te utaidról, elkeményíted szívünket a te félelmedtől? Térj vissza a te szolgáid, örökséged törzsei kedvéért!
18 Chomcha kahsung bou ahi nalaije na mun theng sung namiten kalo nau phatsung hi, hinla tun ka melma teuvin eisugam hel tauve.
Csekély ideig bírta szent néped, szorongatóink összetiporták szentélyedet.
19 Khatvei kom le keihohi nangma’a hikhalou helto kabang jitauvin, keiho hi nangma mite tia kihekhalou hel kabanguve.
Olyanok lettünk, mint akiken soha nem uralkodtál, akik fölött nem neveztetett a te neved.
